12.rész Teli találat

Egyik nap Alv-ot és Kazuk-it elküldték az A9-es űrállomásra, ahol a kiborgok túszul ejtették az ott tartózkodó embereket.

GONZO főhadiszállásán:

-Jó reggelt! –üdvözölte őket Bankotsu.

-Jó reggelt!

-Hol van Alv és Kazuki? –kérdezte Maya.

-Egy űrállomásra mentek, ahol ki kell szabadítaniuk a túszokat. –válaszolta Bankotsu.

-Értem.

-Ti most egyenlőre lazíthattok, de nem sokáig. Lehet, hogy látogatóba jön az UNIÓS TANÁCS elnöke. Ez még nem biztos, de meg van rá az esély. –mondta a főnök.

-Mi????? Az UNIÓS TANÁCS elnöke???? –kérdezték meglepődve.

-Igen!!! De mondom, ne éljétek bele magatokat.

-Jó, jó. Persze.

A9-es űrállomás: a Mennydörgés fedérzetén:

-Miért pont minket küldtek??? –kérdezte idegesen Alv.

-Talán azért, mert korán keltünk? A többiek még húzták a lőbört. Mondjuk mi tényleg nagyon korán keltünk. –válaszolta Kazuki.

-Na ja. Menjünk és intézzük el ezeket a balfácánokat. –mondta Alv.

Mikor odaértek az ottani épületek romba voltak.

Egy lélek sem volt az utcákon.

-Mi ez?? Én nem hittem, hogy ilyen nagy a baj! –mondta Kazuki.

-Jézusom! Itt mindent elpusztítottak. Ezért duplán kapnak a mocskok. –mondta Alv

-De hol vannak a túszokkal? –kérdezte Kazuki.

-Szerintem a központi irányítónál lesznek. –válaszolta Alv.

-Akkor mire várunk?

Irányító központban:

-Ne aggódjanak! Itt vannak a GONZO mocskok. Jöttek, hogy megmentsék önöket. –mondta nevetve a vezér és az egyik túsz fejéhez szegezte a fegyvert.

-Kérem ne lőjön! KÉREEEM!

-Boccs! Véletlen volt. –nevetett. –Jó napot hölgyeim! Milyen megtisztelő látni 2 ÁSZ ügynököt.! Há, há!

-Te szemét! Engedd el a túszokat! Különben erőszakkal szabadítjuk ki őket. –kiáltotta Kazuki.

-Hú de megijedtem! Csak tessék! De figyelmeztetlek titeket, van egy kis meglepetésem.

-Mi lehet az? –kérdezte Kazuki.

-Csak ugrat! Egy ilyen alakban nem lehet megbízni. –mondta ingerülten Alv

-De valami azt súgja, hogy most tényleg igazat mondd. –mondta bizonytalanul Kazuki.

-Orion! Hozd ki őket! De sértetlenül! –utasította Alv a robotját.

Orion szeme villogott kettőt és behatolt az épületbe.

-Diobéreb, segíts neki! –utasította Kazuki is.

Diobéreb is bement az épületbe.

-Ez nem jó ötlet! –gúnyolódott a vezér.

-Na és miért nem? –kérdezte Alv és már készítette a kezében a jéggömböt.

Egyszer csak berobbant az épület hátsó része.

-Neee! –kiáltották a lányok.

-Hupsz. Lehet, hogy ott voltak a túszok?

-Te szemét!!! –kiáltotta Alv és egy hatalmas jéggömböt dobott az épületre.

Mikor épp eltalálta volna azt hirtelen egy pajzsnak ütközött.

Ekkor a lányok befutottak az épületbe és ott egy fogadóbizottság várta őket, akik egy sortűzzel köszöntötték a vendégeket.

A lányok ügyesen kerülték ki a lövéseket.

Eközben a két robotot szintén egy csapat kiborg robot próbálta feltartóztatni, de nem nagyon sikerült.

Párosával robbantak fel, így igen hamar bejutottak az irányító szobába.

-Nocsak, ezekkel a robotokkal akartok megállítani abban, hogy ne öljem meg a túszokat??? –kérdezte nevetve a vezér.

-Nem már mi is itt vagyunk!!! –mondta Kazuki.

-Gratulálok! Eddig még senki sem jutott át a fogadóbizottságon.

-Mi nem senkik vagyunk. Ezennel letartóztatom a GALAKTIKUS ÚNIÓ nevében, mert túszul ejtett egy a GONZO keze alatt lévő űrállomást! –jelentette ki Alv.

-Nesze nektek letartóztatás! –mondta a vezér és lelőtte a földön ülő túszok egyikét. –Tessék, most már emberölésért is letartóztatnak.

-Hogy tehette?? Nem ártott magának semmit! –kiáltotta Alv

-De igen! Megszületett!

Hirtelen egy szó nélkül Kazuki elővette a fegyverét és rálőtt a kiborgra.

De a golyó valahogy visszapattant róla és ismét egy ártatlan halt meg.

-Ez nem lehet! –mondta. –Most mit tegyünk???

-Nem tudom! Akárhányszor rálőhetünk nem őt találjuk el. –mondta Alv

-Valamit ki kell találni. De mit???

-Ha, ha, ha. Ez volta a meglepi! Tetszik mi??? Nem gondolták volna, hogy képesek vagyunk ilyenekre is?

-Miért támadta meg az űrállomást?? Semmi haszna belőle? –kérdezte Kazuki.

-De hogy is nincs. Még több ember fog meghalni.

-Csak ezért? Ki küldte ide??? –kérdezte Alv

-Nem mindegy az neked???

-Nem tudni akarom! –mondta határozottan Alv

-Hát jó, ha ennyire akarod tudni? A neve Saburo. Ő küldött.

-Nem hallottam még róla. Te? –kérdezte Kazuki Alvot.

-Nem, életemben nem hallottam még ezt a nevet. –válaszolta.

-Ha már a nevek megtudakolásánál tartunk, önöket hogy hívják? –kérdezte a vezér.

-Engem Alvnak.

-Engem pedig Kazukinak.

-Ez érdekes. Én azt hittem, hogy az egyikük Eclair Asano.

-Mit akarnak Eclairtől??? –kérdezte Alv

-Nem tudom. A főnök mondta, hogy biztos őt fogják küldeni. Nem mondta miért keresi azt a némbert. –mondta a fejét vakarva a kiborg. -Na jó, most már elég a fecsegésből.

-Mi is így gondoljuk. –mondta Kazuki.

A kiborg kezdte a támadást.

Ez meglepte a lányokat és éppen hogy el tudtak ugrani a lövések elől.

-Sokan mondták, hogy az ÁSZOK gyorsak. Sohasem hittem el. Eddig. –mondta a kiborg.

-Nocsak, te vagy az első kiborg, aki ezt mondja. –mondta Kazuki.

-De az is akivel beszélgettünk. –mondta Alv.

Egyszer csak az ajtóban megjelentek a robotok.

-Végre hogy itt vagytok. –mondta Kazuki.

-Vigyétek ki a túszokat!! –kiáltotta Alv, amikor az egyik sugár eltalálta az oldalát.

Alv a földre zuhant.

-Alvvvv! –kiáltotta Kazuki és odarohant hozzá.

-Nyu… gi nincs.. nincs semmi baj. –mondta Alv.

-De megsérültél, maradj itt. –mondta Kazuki.

-Nem!! Tudom, hogy lehet elintézni ezt a balfácánt, de fel kell áldoznunk még egy túzt. –mondta nehezen véve a levegőt Alv.

-Mi???? Még egy túzt??? –kérdezte rémült szemekkel Kazuki.

-Figyelj… nincs más választásunk! Nem tudom hogyan, de érzem, hogy vannak az űrállomáson olyanok akik… elbújtak. – mondta Alv

-Mit mondasz??

-Csak csináldd meg, amit mondok. Oké???

-Igen!!

-Miért takarjátok a gazdáitokat? – kérdezte a vezér és próbálta szétlőni a robotokat, de nem ment neki.

-Menj a háta mögé, majd… majd neki az lesz a reakciója, hogy felvesz maga elé egy … túszt és azzal védekezik és azt hiszi, hogy te nem lősz. De nem így lesz te szépen rácélzol a … fejük közepére, majd a szívük közelébe.

-Én ezt nem, nem tudom megcsinálni!!!

-De muszáj lesz, mert különben felrobbantja az űrállomást és nem csak mi, hanem mindenki elpusztul! –mondta Alv.

-Jó, jó.

-Add ide a kezed a fegyvereddel! …

Alv rátette Kazuki összekulcsolt kezeire az övét és mind a ketten becsukták a szemüket.

Egy hatalmas, fényes aura keletkezett körülöttük.

-Mi ez??? -kérdezte a kiborg.

Hirtelen elhalványult a fény és Kazuki kiugrott a robot háta mögül.

Erre a vezér pont azt csinálta, amit Alv mondott.

Megfogott egy túszt és csak nevetett.

-Nem tudsz rálőni! –nevetett és akkor elsült kétszer a fegyver.

A két sugár kettévált és az egyik a vezér fejét, a másik pedig a szívébe fúródott.

A kiborg összeesett és nem mozdult.

Ekkor Kazuki is a földre érkezett és már nem bírta tovább, kitörtek belőle a felgyülemlett érzelmek.

Eközben Alv nehezen fel akart állni és mikor már majdnem felegyenesedett ismét összeesett.

-Alv!!! –kiáltotta könnyes szemmel Kazuki és odafutott sérült társához.

-Ne hara..gudj, kérlek …kérlek bocsáss meg. –mondta és elájult.

-Nem  nem haragszok. –mondta Kazuki.

Ezek után Kazuki és a robotok kiszabadították a megmaradt túszokat.

Sőt, megtalálták az elbújt embereket is.

GONZO Gyengélkedőjén:

-Kazuki! Mi törént??? –kérdezték a kórterembe futva a többiek.

-Nyugodjatok meg, már minden rendben. –mondta egy kicsit kábán Alv.

-Felébredtél??? –kérdezték.

-Igen!

-Hogy érzed magad? –kérdezte Eclair.

-Már jól! –válaszolta.

-Hogy találtad meg az embereket? –kérdezte Len.

-Nem tudom, fogalmam sincs! –válaszolta Alv. –Valahogy éreztem a félelmeiket. Őszintén nem tudom.

-Ez durva. Lehet, hogy Alvnak új képességei vannak. –mondta Trey.

-Olyan idióta vagy! –mondta Thris.

-Most meg mi bajotok van velem. Szerintem igazam van. –mondta duzzogva Trey.

-Nem, ez új képesség. Régebben is mentettem vagy találtam meg embereket így. –mondta Alv.

-És eddig miért nem mondtad? –kérdezte Lina.

-Mert nem kérdeztétek!

-Hé, emlékeztek az első napunkra a próbáknál? Alv mentette meg Lumit. –mondta Zoey.

-Tényleg. Hogy ez nem jutott eszünkbe. Na mindegy. Sok ember köszönheti neked az életét! –mondta Jino.

Erre Alv és Kazuki összenéztek.

-Van valami baj??? –kérdezte Tsubaki.

-Nem semmi. Semmi baj!!! –mondta Kazuki.

-Figyeljetek lehet, hogy holnap meglátogat minket az UNIÓS TANÁCS elnöke!! –mondta vidáman Lumiere.

-Tényleg???  -lepődtek meg a lányok.

-Igen! Hát nem tuti! –mondta Lumi.

-Mi az Lumi, csak nem szerelmes vagy az elnökbe??? –kérdezte Jud.

-Te normális vagy??? Egy 40 éves öreg tatába. Te teljesen meghibbantál! –mondta felháborodva Lumi.

Erre kitört a nevetés.

-Na mi ez a jókedv??? –kérdezte a szobába belépve Bankotsu.

-Főnök!!! –mondták meglepődve.

-Hogy vagy Alv???

-Jól köszönöm. Most már tényleg jól! –válaszolta.

-Sajnálattal közlöm, hogy nem jön az elnök, mert értekezlete van és fontos  kérdésekben kell dönteniük. Ezért nem mondhatta le a gyűlést. –mondta Bankotsu.

-De kár, pedig Lumi már nagyon bezsongott. –mondta nevetve Jud.

-Tényleg??? Nem is tudtam. És miért??? Ha szabad tudnom??!

-Mert még sosem találkoztam vele. És csak a  tévében láttam. –mondta elpirulva Lumi.

-Ah, már értem! Nem gondoltam, hogy ilyen nagy rajongója. –mondta Bankotsu.

-Maga gúnyolódik velem??

-Nem, ugyan dehogy!

-Egyébként, pedig biztos nehéz lehet vezetni egy egész galaxist. –mondta Lumi.

-Csak nem azt gondolod, hogy egyedül vezeti?? –kérdezte Hiei.

-Miért nem???

-Hát te még ennyit sem tudsz??? Szerinted miért van az a szervezet, hogy UNIÓS TANÁCS és a másik pedig  GONZO??? Ezek szerinted miért vannak?? –kérdezte Dum.

-Ja, hát erre nem is gondoltam! Tényleg! De buta vagyok! –mondta Lumiere.

Ekkor mindenki hátraesett.

-Na jó most már késő van menjünk haza! –mondta Jack.

-Mikor engednek ki Alv??? –kérdezte Fyuji.

-Még ma éjszaka bent tartanak megfigyelésen. Csak, hogy nem-e lep fel valami komplikáció. –válaszolta.

-Akkor puszi. Vigyázz magadra és ne menj sehova. –mondták.

-Hova mennék??

-Fyuji! Te nem jössz??? –kérdezte Jack.

-Nem én itt maradok velük.

-Nyugodtan menj haza. –mondta Kazuki.

-De én itt szeretnék lenni veled, illetve veletek. –mondta elpirulva.

-Jó, akkor maradhatsz. –válaszolták a lányok.

-Sziasztok! Jó éjszakát! Itt leszünk 2 épülettel arrébb. –mondták nevetve és kimentek a szobából.

Alv nagyon fáradt volt és hamar elaludt.

Kazuki és Fyuji viszont még fenn maradtak.

-Olyan furcsán viselkedtetek Alvval, mikor Eclair bejött a szobába. –mondta Fyuji.

-Nem tudom, hogy elmondhatom-e. –mondta idegesen Kazuki.

-Kérlek mondd el. Nem tudja meg tőlem senki. –mondta Fyuji.

-Jó, de tényleg ne mondd el senkinek! Ez nagyon fontos.

-Oké, bennem megbízhatsz.

-Amikor megérkeztünk a központba egy épületben egy kiborg várt minket és ő Eclair után kérdezett. Azt mondta hogy valamilyen Saburo kíváncsi rá. Gondolom ő volt a megbízó.

-Micsoda??? Mi köze lehet Eclairnek a kiborgokhoz? Ez érdekes. Mindenki tudja, hogy Eclair és Thris ismeri legrégebb ideje őket és mi nem mindent tudunk a múltjukról. –mondta Fyuji.

-Hát igen ezek a dolgok nem véletlenül történnek. Mint például az előző küldetésnél amit Zoeyval kaptak. Amikor visszajöttek majdnem megölték egymást. És akkor sem mondták meg mi miatt vesztek így össze. De mindegy majd elmondják ha akarják. Most már nekünk is aludnunk kellene. –mondta Kazuki.

-Ettél ma valamit??

-Nem igazán, nem volt rá időm.

-Akkor menjünk le enni. Még is csak teli hassal jobb az alvás. –mondta mosolyogva Fyuji.

-Oké. De ne maradjunk sokáig. –mondta Kazuki és kimentek a szobából.

Ebédlő:

-Hm, ez tényleg jó ötlet volt tőled. –mondta Kazuki.

-Nem jöttél még rá? Nekem mindig jó ötleteim vannak. Kérdezz meg bárkit!!!

-Nagyon jól érzem magam veled. –mondta elpirulva Kazuki.

-Én úgyszintén. –mondta Fyuji egyre közelebb hajolva Kazukihoz, majd megcsókolta.

Kazuki eleinte ellenkezett, de elfogta a Fyuji iránti szerelme és viszonozta.

Miután ettek visszamentek Alvhoz és egymás karjaiban aludtak el.

Másnap:

A kis csapat tagjai hamarabb mentek a kórházba, mint hogy Kazukiék felébredtek volna, így meglátták az új szerelmes párt.

-Hűha, mit látnak szemeink? –kérdezte halkan Jud.

-Hát igen, úgy látszik végre egymásra találtak. –mondta Lina.

Ekkor Alv felébredt és véletlenül meglökte az éjjeliszekrényen lévő poharat.

-A francba. –mondta halkan Alv, de Fyuji és Kazuki felébredtek és észrevették, hogy mindenki őket nézi.

Erre kitört a nevetés.

-Most meg mi van??? –kérdezte Fyuji.

-Ne haragudjatok csak tudjátok, hogy milyen kíváncsiak vagyunk. Vagy is nem úgy értem csak…-magyarázkodott Zoey.

-Ne magyarázkodj. Oké megértettük nyugi. Alv hogy vagy???  Jobban érzed magad??? –kérdezte Kazuki.

-Jól, jól érzem magam. –válaszolta zavartan.

-Jó napot! Jó hírem van magának. Most már hazamehet. –mondta az orvos.

-De jó! Köszönöm. –mondta Alv vidáman.

-Akkor gyerünk pakolni! –mondta Lina.

-Hát ez jó. Hazatér a béna sebesült, aki csak úgy tud megoldani egy helyzetet hogy feláldoz valakit. –mondta Maya.

-Fogd be a szádat! Senki nem kíváncsi rád! –mondta Eclair.

-Én csak megmondtam a véleményem. –mondta Maya és felfedett fejjel kiment a szobából.

-Ne is törődj vele. –mondta Dum.

-Drágám, gyere!!! –mondta mérgesen Maya, mikor meglátta, hogy Tweedledum nem követi.

-Bocs, de segítek Alvnak összepakolni. De te csak menj, majd én is csatlakozok hozzád. –mondta Dum és segített Alvnak leszáll az ágyról.

-Köszi.

-Maya igen mérges volt rád! –jegyezte meg Jino.

-Nem nagyon érdekel. Tudjátok elegem van belőle, hogy sose hagy veletek szórakozni. –válaszolta Dum.

-Ez tök jó. –mondta Alisa.

Egyszer csak Bankotsu rohant be a szobába.

-Örülök Alv, hogy kiengednek, de néhányan velem kell jönnötök. Hol van Maya? Szükségem lenne rá.

-Most az imént ment el, de az órán el tudom érni. –mondta Dum és szólt Mayanak.

-Oké, akkor ti jöttök, Lina, Tsubaki, Jino, Alisa, Jack és Fyuji. Menjetek a cirkálókhoz, mert már is indultok az Ozen bolygóra. Nem tudom mit akarnak, de sürgős. A tanács kért titeket. Az ügy diszkrét, így kérném a titokban tartását, ha lehet. Tudom, hogy a tévések mindig követnek, de próbáljátok meg minél gyorsabban és feltűnő mentesen elhagyni a Draykont. Oké? –kérdezte Bankotsu.

-Értettük! –mondták és kimentek a szobából.

-Főnök, mi ez az egész? És mi nem kapunk feladatot? –kérdezte Zoey.

-Ti nem, de Alvnak egy konferencián el kéne mondani mi történt tegnap. Persze ha ez nem gond. –mondta Bankotsu.

-Miii??? El kéne mondjam azt a sok szörnyűséget? Nem volt elég, amit a tévéből, az újságokból és az univerzumhálóról tudtak meg??? –kérdezte kétségbeesett hangon Alv.

-Nem muszáj megtenned. Ez csak egy felkérés. Ha nem akarsz nem kell beszélned. –mondta Bankotsu.

-Oké, akkor nem beszélek! –mondta Alv.

-Ez azért már pofátlanság, amit ők művelnek. Mi szolgáljuk az univerzumot és minden egyes kormányt aki felkéri, hogy segítsünk neki. De az, hogy hogyan végezzük el azzal senkinek nem tartozunk magyarázattal. Ahogy tudjuk megoldjuk. –mondta Len.

-Ebben igazad van. De ne haragudj Alv, nem akarlak megbántani, nem mindennapi eset, hogy embereket áldozunk fel a céljaink megvalósítására. –mondta Jud.

-Tudod megnézném mit tettél volna, ha abba a helyzetbe kerülsz! –mondta erős hangon Thris.

-Na jó fejezzétek be! Ebből ne csináljunk vitát. Tudom, hogy nem szép, amit csináltam, de ez volt az egyetlen kiút, hogy túléljük. De kérlek nem akarom, hogy emiatt összevessen valamelyikkőtök. –mondta Alv és Kazuki vállán támaszkodva kiment a szobából.

-Eclair, azt üzenik a lányok, hogy a főhadiszálláson szeretnének beszélni veled. –mondta Bankotsu.

-De miért nem beszéltek most? –kérdezte meglepődve.

-Azt mondták, hogy négyszemközt akarnak veled beszélni és fontos. –válaszolta a főnök.

-Oké. Köszönöm. –mondta és ők is kimentek a szobából.

GONZO főhadiszállásán: tárgyaló:

-Megkaptam az üzeneteteket és itt vagyok. Miről van szó? –kérdezte Eclair a terembe lépve.

-Mi az a nagyon fontos?

-Tudod mikor az irányítóterembe voltunk a kiborg parancsnokkal, ő azt hitte, hogy valamelyikünk te vagy. Rólad kérdezett, mert valami Saburo nevű férfi azt mondta neki, hogy biztos téged fognak küldeni. –mondta Kazuki.

-Miii????? Saburo, az lehetetlen. –mondta Eclair ijedten.

-Talán ismered? –kérdezte Alv.

-Igen, ő… ő az öcsém. –mondta és kicsordult a könny a szeméből.

-Az öcséd??? De az hogy lehet nem tudtam, hogy nektek még van egy testvéretek. –mondta Alv.

-Mert csak én tudom, és csak féltestvér az apánk részéről.

-Zoey nem tudja? –kérdezte Kazuki.

-Nem és szeretném, ha nem is tudná meg. –válaszolta ingerülten. –Tehát az öcsi a kiborgokhoz állt, de miért??? Nem értem! Amikor találkoztam vele még jó volt. Nem mondta, hogy ilyen tervei lennének. Sőt azt mondta, hogy inkább a GONZO elit alakulatához csatlakozik. Ne haragudjatok, de most mennem kell. És kérlek Zoeynak ne szóljatok. –mondta Eclair és elrohant.

-Jézusom, szegénykémnek kijutott a sors pofonjaiból. –mondta Kazuki.

-Igen, de megígértük neki, hogy nem szólunk Zoeynak. És meg is tartjuk!!! –jelentette ki Alv.

Bankotsu irodája:

-Mi történt Eclair, miért vagy ilyen zaklatott??? –kérdezte aggódva Bankotsu.

-Bekövet amitől féltem, Saburo átállt a kiborgokhoz.

-De hát miért? Nem úgy volt, hogy hozzánk csatlakozik? –kérdezte.

-Igen, úgy volt, és most nem tudom mi az oka az álláspont változtatásának. –mondta Eclair.

Ha nem nagy baj elmennék megkeresni. Van egy olyan érzésem, hogy vár valahol. De nem mondanám meg hol az a hely.

-Persze. Nyugodtan menj.

-Köszönöm és…

-Zoey nem fogja megtudni. –mondta Bankotsu.

-Kösz főnök, ön a legjobb!!! –mondta Eclair és kirohant az irodából, majd felszállt a Zrihaval és elhagyta a bolygót.